Anyák napja előtt nem sokkal az alábbi kérdést kaptam az egyik (általam egyetlen még, de már nem sokáig használt) közösségi oldalon:
Másik kérdésem az anyák napjával kapcsolatos. Érdekelne, te hogy látod
ezt a témát? Nekem olyan furcsa, főleg, mióta anyuka vagyok, olyan
"magasztalásnak" tűnik. Gyülekezetben is készülnek a gyerekek, de nekünk
"kell" kiválasztani a verset. Szinte minden vers olyan "tökéletes"
anyukát ír le, hogy nem érzem méltónak hozzám. A másik dolog, én úgy
gondolom nem csak egy nap kell gondolnunk az anyukánkra, hanem mindennap
anyák napjának kellene lenni.
3 éves kisfiam kérdezte (igazat adok neki) Mikor lesz apák napja? Ő apák napi verset szeretne tanulni.
Tehát az lenne a kérdésem, mi erről a meglátásod. Érdekelne, mert sokszor "fehér hollónak" érzem magam.
Szándékosan vártam a válasszal, míg lecseng az anyák napja, nálunk azonban még csak tegnap volt, így még csak most lehet múlt időben beszélni róla.
Hát nagyon megértem a kérdező érzéseit és gondolatait, sőt 3 éves kisfiáét is. :)
Tavaly már leírtam egyszer - ezért az "új" a címben - a
tavalyi gondolataim a témában. Az idei gondolataim kicsit mások. Némileg átértékeltem a dolgokat, és már nem látom azért annyira borúsan, szigorúan. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy a gyülekezetünkben az idén sokkal közelebb állt a "hogyan" a
tavaly megfogalmazott elképzeléseimhez. A kicsik áldásmondásokat mondtak el: "
Istenem, áldd meg az édesanyámat bölcsességgel/türelemmel/békességgel, stb." Méghozzá saját választásuk szerint. A nagyok pedig bátorító, megerősítő igeverseket mondtak el - testvérek együtt. Igazán építő alkalom volt!
 |
| Afrikai aranyvirág magok kelnek benne :) |
Az újragondolásra mégis az Ige késztetett. Tavaly még nem találtam az anyák napja mögött az igei alapot. Nos, a derék asszony dicséretének tanulmányozása közben - bár nem kerestem, de - megtaláltam. :)
Fölkelnek előtte fiai, és boldognak mondják, ura pedig így dicséri: Sok nő végez derék munkát, de te felülmúlod mindegyiket! Péld.31:28-29
Az ünneplés Isten Rendjének szerves része. Sokféle ünnepet rendelt el az ő népének, és számos napot különített el a többitől eltérőnek, kiemelkedőnek. Anyák napjára valóban nem találunk mintát az Igében, abban a formában legalábbis, ahogy mi ünnepeljük, de azt látjuk, hogy
Isten nagy becsben tartja az anyákat, Igéjében különleges szeretettel és figyelemmel említi őket (Ez.19:10, Ézs. 66:13, 40:11, 127. és 128. Zsoltár, stb.), és bizony az Ige szerint felkelnek előttünk fiaink, hogy boldognak-áldottnak mondjanak bennünket- és áldást mondjanak ránk.
Vagyis ma már azt gondolom, hogy az anyák napja nem egy Igével szembemenő, rossz hagyomány, még csak nem is egy elszenvedni való nap, amitől rosszul érezzük magunkat, hanem Isten gondoskodása rólunk, bátorítása felénk - egy ajándék, eszköz a kezében arra, hogy megerősítsen bennünket életünk legnagyobb és legfontosabb szerepében.
Ez a nap tehát értünk van.
Egészen addig, amíg ez nem jelenti azt, hogy megraboljuk Istent!
Addig, amíg a dicsőséget egyedül Neki adjuk, és az Ő áldásaiért és ajándékaiért adunk hálát ezen a napon.
Addig, amíg nem a saját felmagasztalásunkról, törékeny önbecsülésünk helyreállításáról szól, hanem önmagunk átadásáról, hogy Ő állítson helyre és újítson meg anyaként, és az Ő erejével töltsön be.
Ha tekintetünket Isten helyett önmagunkra, anyai szerepünk önerőből való betöltésére fordítjuk, valóban minden okunk meglesz rá, hogy rosszul érezzük magunkat ezen a napon.
Továbbra is azt gondolom, és mélységesen egyetértek azzal, hogy minden napnak anyák napjának kellene lennie, abban az értelemben, hogy
fiaink minden nap áldottnak kell, hogy tartsanak, lássanak bennünket.
De lássuk be: ez leginkább rajtunk múlik.
Ha a hétköznapokban anyaként nem állunk a helyünkön (és
ez nem azt jelenti, hogy nem hibázunk, csak azt, hogy tudjuk:
anyának lenni a legnagyobb és legfontosabb elhívás, amit valaha is kaphatunk Istentől! Nem egy átmeneti állapot vagy kipipálandó feladat, hanem egy
állandó tanulási folyamat, amelynek nagyobb
jellemformáló ereje van ránk nézve, mint bármilyen más kapcsolatunknak valaha is lesz.) valóban nagyon disszonáns lesz az anyák napja, és megint csak minden okunk meglesz rá, hogy nagyon kényelmetlenül érezzük magunkat ezen az ünnepen.
Ma már úgy látom, hogy évi egy ünnepnap, ha Isten a középpontja, és ha a hétköznapokban mi magunk is áldásnak és ünnepnek éljük meg anyai szerepünket, helyénvaló lehet. Isten szabályai szerint.
De mitől lehet az anyák napja Isten magasztalására, és a mi megerősítésünkre?
- nem várunk, és elvárunk köszöntést, ajándékot, hanem akár mi magunk kezdeményezünk valami "rendhagyó"
közös ünneplést, amivel kifejezhetjük Isten iránti hálánkat gyermekeinkért, a lehetőségért, hogy anyák lehetünk. Ha közös emlékek gyűjtésére, a kapcsolatunk megerősítésére használjuk ezt az alkalmat.
- ezen a napon, napokban tekintetünket tudatosan igazítjuk Isten anyákra vonatkozó terve felé. Minden évben egy kicsit
többet próbálunk megismerni, megérteni az Ő anyáknak szóló útbaigazításából, vezetéséből. És ha minden ünnepen
egy kicsit többet átadunk magunkból Neki, mint azelőtt.
- gyermekként szüleinkért Istennek adunk hálát, és Tőle kérünk áldást rájuk. Elmondhatjuk nekik azt is, miben nagyszerűek, és miért csodáljuk őket - nem feledve, hogy azt is Istennek köszönhetjük, ők is, mi is. Ez azonban, azt gondolom, már meghitt családi körben kell, hogy történjen. És akkor nem jövünk olyan nagyon zavarba a nyilvános dicsérettől. ;)
Hát ebben az évben én így látom az anyák napját. És amennyire zavart tavaly, az idén annyira élveztem még a gyülekezeti alkalmat is. :) Mert megmaradt Istené a hatalom és a dicsőség!
Apák napja hivatalosan június 3. vasárnapja, de mivel a kereskedelem nem fújt belőle nagy lufit, a férfiak pedig még kevésbé szeretnek ünnepeltek lenni, mint a nők, így ez egy méltatlanul hanyagolt ünnep. Pedig az apáknak legalább akkora szükségük van a megerősítésre, az Istenre figyelésre, mint nekünk anyáknak. Előnynek látom, hogy Magyarországon nem épült még rá üzlet, így nagyobb eséllyel őrizhetjük meg a lényegét!
Te hogyan ünnepelnéd az apák napját?
